OKTATÁSI HIVATAL BÁZISINTÉZMÉNYE Eseménynaptár
Comenius pályázat
Pályázat

digitális napló

e-Ügyintézés

Fenntarthatósági témahét Digitális témahét Határtalanul ECDL ECDL Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó

Encs

OpenEDU Program

Sajnos most nincs aktív szavazás!

2021. 6. 22, kedd,
Paulina napja van.

Látogatók száma 2011.Február 7. óta:
316497


Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére

─ rendhagyó megemlékezés


Március idusára


„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép, tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja”

– emlékezett Juhász Gyula mintegy száz évvel ezelőtt fenti című versében 1848 forradalmi tavaszára, amely már néki is lelkesítő, felemelő történelmi nap és eszménykép volt, melyből akkor is – mint ma – erőt, hitet meríthetett a lélek, biztatást, hogy e nagyszerű múltból töltekezve bízhatunk egy szebb jövőben.

A kortárs és az események egyik főszereplője, Jókai az alábbiakat rögzítette néhány nappal a forradalom után: „Magyarhon dicsősége napjait éli. A nép kivítta jogait egy csepp vér nélkül. Isten és a szabadság lelke velünk! A nép szava megdördült és mondá: föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél!


Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az, írjátok föl a szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.”


Írjuk föl mi is a szívünkbe, őrizzük meg és adjuk tovább nemzedékről nemzedékre!


Emlékezzünk az 1848-as forradalom 173. évfordulójára!


„Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!”


A Kárpátia: Örökségem c. dala Repászki Gréta 12. A osztályos tanuló előadásában




Petőfi Sándor: A SZABADSÁGHOZ

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.

Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.

S mégis mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitóra szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.

Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.

Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.

De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtül félted?

Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!

(Pest, 1848. március 27-e előtt.)

Hírek

Új komment

Hírarchívum

Vissza az oldal tetejére

Webmester | Megosztó | Adminisztráció